tetszett ez a kép. a színei. a dinamikája. a szenvedélye. a lehunyt szemek, az ölelés, a vágy tapinthatósága.
aztán megláttam a férfi kezén a gyűrűt - a nőin a hiányát.
így jutottak eszembe a kínos, felháborító állásinterjúim, vizsgáim, amikor feltételhez kötötték a jegyem, a leendő szerződésem vagy épp a fizetésem... amikor ezen múlt először még csak az órám kódja, de később már az épp aktuális albérleti díjam, a következő havi kajám... nem vagyok egy femme fatale, de ez nem is ezen múlik. még csak élharcos szószóló vagy épp kihívó típus sem - ez nem is ezen múlik általában.
így kaptam a legmegszégyenítőbb ötösöm egyes helyett, így nem mentem el egy horvátországi hétvégére egy professzorral, aki mellett most már rendkívül jólkereső, törtető fiatal kultúrtanonc lehetnék.
ehelyett munkanélküli expultosként blogolok az éjszakában.
és mégis lefitymáló mosollyal írom ezeket a sorokat - merthogy, így vagy úgy, sok mindent megtanultam. és ez a tanárok feladata, nem?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.