Friss budapesti lakosként, új BKV használóként és egyelőre munkakeresőként úgy gondoltam, elég időm, meglepő tapasztalatom és rácsodálkozásom lesz mostanság, amit érdemes megosztani veletek.
Amúgy is elég sokat csodálkozom dolgokon, így legalább emlékezni is fogok rájuk. Az elmúlt 2 hónapban legnagyobb felfedezéseimből talán a következők a legjobbak:
- a troli pályaváltoztatását még mindig manuálisan oldják meg a sofőrök, ami igen vicces, amennyiben elfordul az a kis sínizé, amibe megy a drót (igen, bölcsészként nem erősségem a technikai szaknyelv)
- nem is olyan nagy és rémisztő ez a város, mint ahogy előszörre hittem, már nem esek kétségbe ha "elveszek".
- itt sincs kolbászból a kerítés, de még a munkakeresés sem.
Amúgy szeretek itt lenni! :)
A blog ötlete kipattant belőlem csak úgy, nagyjából 10 perce. Eredetileg a veledutaztam.hu-n indultam el, mégpedig két göndör hajú srác miatt, akikkel nem BKV-n, hanem a Dob utcában találkoztam (2010.10.09., 21.20 körül), és őket akartam megkeresni, mert később hiába mentem az 53-as kocsma irányába, a focimeccs miatt nem találtam meg őket. Oda invitáltak ugyanis, ha nem sikerül jól az estém. És nem sikerült jól. Itt akartam írni nekik, hogy pótoljuk azt a bizonyos italt (és jelezni, hogy a bizonyos francia-arab srác nem rabolt el, túléltem a találkozást).
Aztán, ha már itt vagyok... .) ajánlom nekik az első blogbejegyzést. Ha valahogy rám találnak, meghívom őket egy italra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.